"Nem az arcod tetszik, hanem a kifejez�s, ami rajta �l. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kin�zel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gy�ny�r�."

SPOILER   SPOILER   SPOILER   SPOILER   SPOILER   SPOILER   SPOILER   SPOILER
"Hanyatt fordultam �s a csillagok f�ny�ben v�gign�ztem a testemen.
A kezem piszkos volt �s csupa horzsol�s, de a felsz�ni s�r�l�sek alatt gy�ny�r� volt. A b�r�m sz�p, naps�t�tte sz�nt vett fel; m�g a halv�ny f�ny �ltal kil�gozva is j�l n�zett ki. A k�rmeimet r�vidre r�gtam, de eg�szs�ges r�zsasz�n�ek voltak, kis feh�r f�lholdakkal a t�v�kn�l. Megrebbentettem az ujjaim, �s n�ztem, milyen kecsesen h�zz�k meg az izmok a csontokat. Hagytam, hogy t�ncoljanak egy kicsit felettem, ahol fekete, foly�kony �rnyakk� v�ltak a csillagok el�tt.
Belet�rtam vel�k a hajamba. Most m�r majdnem v�llig �rt. (…)
Kiny�jtottam a kezem amilyen messze csak tudtam, megfesz�tettem az inaimat, am�g ropogni nem kezdtek az �z�leteim. A karom er�snek t�nt. Fel tudna h�zni a hegyoldalban, tudna neh�z csomagot cipelni, meg tudna kap�lni egy mez�t. Ugyanakkor puha is volt. El tudna ringatni egy kisbab�t, meg tudna vigasztalni egy bar�tot, szeretni tudna… de nem nekem.
M�ly leveg�t vettem, �s k�nnyek gy�ltek a szemem sark�ba, hogy a hal�nt�komon a hajamba guruljanak.
Megfesz�tettem a l�bizmaimat, �reztem benn�k a tettre k�sz er�t �s gyorsas�got. Futni akartam, egy ny�lt mez�re v�gytam, amin v�gigrohanhatok, csak hogy kider�lj�n, milyen gyorsan tudok szaladni. Mez�tl�b, hogy �rezzem a l�bam alatt a talajt. Azt akartam, hogy a sz�l f�jjon bele a hajamba. Hogy essen az es�, hogy �rezhessem az illat�t fut�s k�zben.
A l�bfejem megfesz�lt, �s kiegyenesedett a l�legzetem ritmus�ra. Be-ki. Megfesz�l-kiegyenesedik. J� �rz�s volt.
Az ujjam hegy�vel kitapogattam az arcom. Meleg volt az �rint�sem a b�r�m�n. (…) Lehunytam a szemem, �s v�gigsim�tottam a szemh�jamon.
Olyan sok testben �ltem m�r, de egyiket sem szerettem annyira, mint ezt. Egyikre sem v�gytam ennyire. Persze pont ez az, amit vissza kell adnom.
A helyzetben rejl� ir�ni�t�l nevetnem kellett, �s a leveg� hat�s�ra koncentr�ltam, ami kis bubor�kokban l�k�d�tt ki a mellkasomb�l �s fel a torkomon. A nevet�s olyan volt, mint a friss szell� – kitiszt�totta a testemet, ahol j�rt �s minden jobbnak t�nt t�le. (…)
Meg�rintettem a sz�mat, �s visszaeml�keztem, milyen volt megcs�kolni Jaredet, �s milyen volt megcs�kolni Iant. Nekem t�bb adatott, mint m�soknak m�g ezalatt a r�vid id� alatt is.
Csak h�t olyan r�vid volt. Mostanra tal�n egy �v, nem tudom pontosan. Csak egy gyors fordulat egy k�k-z�ld bolyg�val egy �tlagos csillag k�r�l. A legr�videbb �let, amiben r�szem volt.
A legr�videbb, a legfontosabb, a legsz�vszaggat�bb. Az �let, ami �r�kre meghat�roz engem. (…)
M�g egy kis id�… az annyira helytelen lenne?"